a világon?
Elmegyek, veszek magamnak egy bicskát. Az egy fegyver, bár inkább egy bornyitó. Mert a selymes rózsaszínt elvitte a víz. Meg ráspoly is kell, meg egyebek, körömágykaparó a tétova koszok ellen, csavarhúzó zenélni. És mert ebben a nehéz világban mostmár igazán kell valamiféle védelem, látványosabb, emiatt félelmesebbnek tűnő, mint a gondolat.
Pedig egy nyerő gondolat az igazi. Csak olyan sok van, és olyan nagyon egymás ellen mondanak, és sokszor nekem is. És akkor nehéz puszta kézzel küzdeni az igaziért.
Veszélyesebb leszek kívülről, mint a tudjátok, ki.
No comments:
Post a Comment