Rimbaud es Verlaine innen indult bajt keverni - errol hires ez a hely, ahova szivem szerint soha nem ternek vissza, de hat innen szall majd haza a repulo...
A kozlekedes konnyu, szerencsem van az atszallasokkal (repzi-busz-vonat). Van idom keresni egy jo kis helyet, ahol egyszeru vacsorat fogyaszthatok. A vasutallomas elotti teren lefenykepezem a kopott sotetbarack villamost es a toronyhazat, de hamar a zsebem melyere sullyesztem a gepet: mintha sotet arnyak, ugy mozdul velem ket alak. Racionalisan vegiggondolva bizonyara eladni akartak, mint lopni, de azert inkabb sietek. Boltot nem talalok, meg zarva sem. Pedig jo volna celt erni, mert tobben is utanamszolnak az utcan - a legszimpatikusabb a "chef"megszolitas. Miert ne? Vegul meg panikbaeses elott megtalalom a helyet, ahova nosztalgiaval es nagy szivvel ulok be: eszem egy salatat Quick!
A vonaton egyedul utazom a kocsiban es fenykepezem az utszegelyt. Hangarok, birkanyaj, folyok, zsilipek. Vad zoldek a fuben, visszafogott sargak az egen. A hatar nincs felfestve pirossal, madzag sincs kifeszitve, ahogy regen kepzeltem volt.
Kaba alombol erkezem Lille Flandres-ra.
No comments:
Post a Comment