arra a sok szepsegre, amit ma lattam? Ezt kerdeztem magamban, felve, mert a fenykepezogep lencsejebe nem fertek be, csak toredekek. Aztan arra gondoltam, semmi baj, majd megirom mindet. De titokban kozben azt szerettem volna, ha itt vagytok, es egyutt latjuk.
A Palais Rameau
A XIX. szazad vegen epult, komotos, uvegpancelu teknoc. Harom eve fenyesen pompazhatott, de dicsosege elkopott: a hatalmas uvegpavilonbol indiai alakok bamulnak az utcara faradtan. Egy jogi, tort karu haremholgyek, olajjal mazolt lovak, cukorszinu, repedt oldalu hintok. Egy oriasi turban alatt fako tekintet, a csaszar.
A Bois de Boulogne
A parizsinak totyogos kisoccse csupan: szepen nyirt, negylevelu loheret rejto pazsit, tavirozsai alol kionto to, harsak, tolgyek. A latogatok elhevernek a szemerkelo esoben, szaxofon es dob hangjara olvasok. Mignem felver egy almadobalo artista es egy hosszu copfos vilagcsavargo bevasarlokocsijanak versenyvonyitasa a kutyaval.
Japankert a Bois de Boulogne-ban
Haz a tavon. Egy hetvencentis remete lakja talan. A vizeses mogul orvul fenykepeket lopok: kislanyok horgasznak a lapos kovekrol a viz fole hajolva, megremeg toluk a falombok kepe.
Egy szabosag kirakata
Drotbol font bali abroncsok, fem szmokinghalok. A lelkeket varjak.
No comments:
Post a Comment