Kiválogattam, bedobozoltam, összetűztem, félbehajtottam, kihajítottam az elmúlt kilenc év mindenféle nagyon vagy kevésbé fontos, hivatalos vagy érzelmi bizbaszát. Találtam nyelveket, cetliket Balassi Bálint szavairól, Vekerdy Tamas gondolatairól, újságokat mindenféle országból, költőket sirató sorokat, összetört festett tükröcskét, fényképet, amit nem nézek talán soha többé, ajándékot, amitől már akkor is rosszul voltam, amikor kaptam, képeslapot, amit nem adtam fel, szószedeteket, képeket, belépőjegyeket, pecséteket. Leveleztünk a pad alatt es fölött, a postán, kazikon. Tudom, mikor volt vastag a pénztárcám, mikor lettem adózó polgár; hogyan tanultam meg helyesen írni franciául, mivel bosszantottam az angoltanárnénit.
Festett és írott képeket rendszereztem.
Ez a sok, néha váratlan rendbe hányt betű mind én vagyok valamikor.
2007/08/31
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
csaknem kidobtad a puhapocsot???
Strindberg: Egy fel iv papir
Sajnos a magyar forditas nincs fent a neten. Angolul viszont megtalalhato: /www.shortstoryarchive.com/s/half_a_sheet_of_foolscap.html
Hajajj, Nina, remeltem, h nem ismersz ra, sot, el is felejtetted. Sajnos ki, viszont a tukor tenyleg veletlenul tort ossze...
Post a Comment