Hallgatjuk a melabus zenekart, mero nosztalgiabol, hiszen tiz eve is ezt hallgattuk. Ki egyedul, ki masokkal - hova tuntek azota? A tarsak? Meg az egyedul, az a kamaszkori?
Es arra gondolok, hogy az o egyedul-zeneje az en tarsas-zenem volt, es hogy amit en akkor hallgattam, azt senki nem is ismeri mar. Talan akkor sem hallgatta senki. Egyszer felve megmutattam talan valakinek par taktust, de az a valaki sincs mar. Es mostanaban ujra hallgatom azt a regit, egyedul, es nem tudom eldonteni, mero nosztalgiabol-e, vagy ez egy valodi idoutazas.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment