2007/10/09

merleg

Es folytatodik a dolgok harmoniaba rendezodese, es lassan raebredek, hogy van olyan dolog is, ami akkor van a legnagyobb rendben, ha nem latom soha tobbe.

2 comments:

Anonymous said...

Belépő helyett pedig a következő verset nyomták a kezünkbe.

Vörös István: Lovas a kolostorudvaron

Tudatlan barbár vagyok,
úgy rontok a német nyelvbe,
mint egy kalandozó magyar
a kolostorba. Nem akar ő semmi
rosszat, a hitet, amiért itt élnek,

még nem ismeri, vagy ha ismeri is,
nem tudja komolyan venni. Fölkap
egy kelyhet az oltárról, ki-
issza belőle a bort, és a bor
egyelőre nem száll a fejébe.

Lenyilaz egy rátámadó kutyát,
a fáklyát lóbálja egy darabig,
hogy feldobja a tetőre, aztán inkább
hagyja kialudni. Igaz, az épület úgyis
ég, nem egyedül jött. A szűk udvaron,

hogy megmentse, fölkap egy fiatal
apácát, kilovagol vele az erdőbe.
Útközben derékig fölgyűri a szoknyáját,
és szemben maga elé ülteti. Érzi, hogy
élete nagy szerelmére talált, de sose

tud majd rendesen beszélni vele.

Anonymous said...

Ez egy abszolut ideillo gyongyszem, koszonom szepen.