Szamos reggelen at keltem osszeakadt labbal, sem ballal, sem jobbal: egy kusza csomoval. Aztan minden masnap kiegett egy izzo, lefutott harisnyaban tapogatozott zsibbadt ujjam a fiokokban, es tegnap este mar igazi buntudat uldozott engem is. Allitolag marakodo kigyok kozelednek a sotetben, es nem tudjuk, mit akarnak. Kit keresnek? Merre mennek? Mit rombolnak, mit hoznak?
Mi pedig megprobaljuk tisztan varni oket. Mosakszunk, hanyunk, suroljuk magunkat kivul es belul, szelloztetjuk a tudonk es a majunk, a csaladunk.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment