nem en akartam ezt, de mostmar maradok

A kompjuterem nem jatszotta le az ongyilkosos reszt a szomoru, fekete-feher filmbol (ez a varos, en, es a szurke kulonbozo arnyalataiban elo fohos ugy osszeillettunk az elmult napokban!). Ezt isteni jelnek vettem, es mivel sokaig gondolkodtam a lehetseges megoldasokon, vegul kifutottam az idobol, es nem valasztottam egyiket sem. Szerencsere, mert ma mar sut a nap. Meg minden. Vagyis nem, semmi, de ez most eleg lesz egy idore.