2008/02/20

napkitores, telihold, fekete lyuk

Lehet, hogy nem igaz, de en ugy tudom, akkor szokott ilyen lenni, amikor napkitores van. Es ma telihold is van. Majdnem teljesen teli.

Atszaladtam egy kis gyalogos piroson a Gellert teri metroepites mellett, es egy viking szarmazasu orias munkas elkezdett a ket szemere ket ujjaval mutogatni, kiabalva, hogy Red! Red! Can't you see?! It's been red!!! Annyira meglepodtem, hogy nem tudtam megszolalni semmilyen nyelven, visszamutogattam neki en is, csak en mosolyogtam kozbe. Egyebkent tudtatok, hogy a mi metronkon svedek dolgoznak? Tobben is voltak, progressziv frizuraval, piros overallban.

Egy perc mulva a Szabadsag-hid gyalogjarojarol kirepult ket egymasba kapaszkodo, acsarkodo ember. Egy vagesz biciklis es egy fiatal muszakis gyalogos utkozott, es emiatt uvoltottek oroszlan. A kedvesebb arcu ijeszto volt nagyon, a masik viszont elkerekezett.

A metroban - mint R meselte - egy oreg neni osszeveszejtett egy fiatal part. A lany a fiu oleben ult, amire a neni csak annyit kommentalt, hogy most kell ezt csinalni, nem 80 evesen, mert akkor mar nem all fel am! Erre a lany atszurte a foga kozott, hogy hat ennek most sem. Erre a srac... na, tudjatok.

Az, hogy a 4 felnottbol allo csoportom lazongani kezd, es osszevesz a zenen, varhato volt. Mondjuk az sem segitette elo a jo kedelyt, hogy a lecke politikarol szolt.

Es akkor elmentunk koncertre, Frenk jatszott meg a Jazzekiel, kicsit garazsosan, hianyoztak a csilingelo zongoraorvenyek, de mindegy, jatszottak reaggaet is, es megprobaltuk megsaccolni Frenk ferfi-no szazalekaranyat.

A kozonseg sorai kozott lattam eletem legkikopottabb gallerjat, annyira kopottat, hogy visszafele fordult, talan garbo szeretett volna lenni kovetkezo eleteben, es mindez almazoldben egy csigaszaju ficko nyakan.

A Lanchid labanal egy olasz fiucsoportot fenykepeztem le a hegedussel. Mind nagyon kedvesen beszeltek olaszul, a hegedus bacsi angolul is, ertettem is minden szot, de sajnos, immar masodszor, megkukultam a kulfoldisegtol, s mosolyogtam megint.

Vegul pedig mar majdnem hazaertem, amikor elontott a fekete lava: a Fo utcan es a Batthyany teren nem volt kozvilagitas. A metrofeljaratbol omlott a reflektor, de nem mertem kozelebb menni az arnyak miatt. Hanem fenykepezni kezdtem. Megihletett a sotet. (Csak holnap merem megnezni a fekete alapon egy-ket sarga pontot abrazolo kepeket. Hatha azert muveszet.) Tudjatok, mekkora csondje van a szunnyado trafohazaknak?

4 comments:

Anonymous said...

Szép
Kép

Anonymous said...

Irigyled a fotókat, mi? :)

Anonymous said...

A legszebb azért mégiscsak az, ahogy a fejedben ezek a képek elkészültek.
Aztán kinyomtattad ide és ezentúl nekem is megvannak.
Nem kell ide fotópapír…

Anonymous said...

Hahh, a művészet örömei! :D