big bang

Nicaragua süketnéma gyerekei 1980-ban mehettek először iskolába. Ezt az iskolát nekik építették. Az iskola egyik tanulója sem hallott. A tanárok tapasztalatlanok voltak. A gyerekek addig a családjukkal éltek, és csak a család tagjaival kommunikáltak valamilyen kezdetleges jelnyelven, mimikával. Ahány ház, annyi jelnyelv. Az iskolában összetalálkozott ez a sok rendszer, a gyerekek átvették egymás jeleit. A tanáraik nem értették ezeket a jeleket, ők az ábécé betűinek elmutogatásával beszéltek velük. Csakhogy a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi az a szó, a betű. Hát még a mondat! meg a szintaxis! Ám egy napon azt látták, hogy a gyerekek össze-vissza kalimpálnak, és nagyon jól mulatnak. Nem tudták mire vélni a dolgot. Hívtak egy tudóst, hogy segítsen nekik. A tudós a MITről érkezett, és egyáltalán nem értette a gyerekek nyelvét. Azt gondolta, hazamegy, és elégeti a doktori értekezését. Tanácstalanul álldogált. A tanácstalanságból Mayela hadonászása billentette ki: figyelni kezdte Mayelát, erősen nézte a kislány kezét. A kislány keze közül egyszer csak nagy fényesség tűnt elő, egészen elvakította a tudóst! A fényesség pedig nem volt más, mint a nyelvtan.