- Az iskolaban, ahova jartam, a gondnok spanyol volt. Az udvaron lakott egy vityilloban a felesegevel es a fiaval, akivel osszebaratkoztunk. Tizenket evesek lehettunk akkor. Ok szegenyek voltak, de en nem bantam: volt tevejuk. Nekem otthon nem szabadott tevet neznem. Igy aztan folyton azt bamultam, amikor naluk voltam. Persze a baratom tolmacsolt nekem az elejen. Amikor a mamaja megkinalt sutemennyel, akkor mar nem kellett tolmacsolnia, ertettem ugy is. Hamarosan meg is tudtam koszonni neki az o nyelven. Nehany honap mulva, amikor a szuleim lattak, hogy egesz jol elbeszelgetek veluk, vettek nekem egy nyelvkonyvet. Par het alatt atfutottam a szabalyokat. A legtobb szot mar ertettem akkor.
Igy tanultam meg spanyolul.
- Ud. es maravilloso, señor.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment