villamostorna

Cirkuszi mutatvany! Rohanok, hogy fel tudjak szallni a villamosra, hogy vegignezhessem a produkciot. Lentrol csak az utasok folott lebego vilagosbarna zakot latom, meg a farmert az ablak egesz magassagaban. Leulok, mosolygok. Eros sor es palinkaszag terjeng, az utaskozonseg bamban ul, az ujsagjaba latszik temetkezni, rosszallo hangon telefonal. Adam az. A padlot nem erinti, az uleseken gyalogol, csavarog a kapaszkodon, fejjel lefele log, nyujtozik, lendul. Ketten csak nezik, a harmadik segit neki. Adam, ide, ide! Ide tedd a labad! - es szoritja is be Adam labfejet a ket rud meg a plafon koze. Adam elengedi a rudakat, megprobalja a fellabonlogast, kez nelkul. Lehorzsolja a tenyeret. – Nincs onnel egy kis magnezium? ... Nincs?! Milyen emberek utaznak itt?! Mindegy. Vissza. Nem lehet birni vele, vonzza a magassag. Szikrazik a levego. Majomlendulet, fol a mennyezetre, ugy kapaszkodik hatra gyorsan. - Adam, vegallomas! Le a foldre! Ha tehetne, maradna, de a haverja lecibalja. Lerangatja a villamosrol is. De Adamot vonzza a magassag. A megalloban egy fa. Az also agakat pont eleri...