Elokerult vegre a lovam. Nagyon hosszu teli almot aludt, nagyon nem akart kibujni a felhomalyos zugbol, sokaig vakargatta a tarkojat, zsugorgatta vaksi szemet, mire hajlando volt beleszagolni a tavaszba, es az elso kilometeren azt hittem, nem fogja birni a szive, ez az orok motor, valojaban az en szivem persze, de birta, es akkor megint ereztem, hogy az ero es a gyorsasag, amit egyutt hasznalunk, valojaban az enyem. Se tobb, se kevesebb.
Es ez nagyon fontos. Se tobbet, se kevesebbet nem hasznalni. Hanem pont annyit.
No comments:
Post a Comment