úgy szakad az eső

Az alföldi esők! Csak állsz a mezőn júliusban, és szakad rád a langyos víz, és aztán vége, és… mosolyog. És? Csurom vizes vagy, ennyi. Mosolyogsz, mert langyos a víz, és már megint kék az ég. Kiszáradt gallycsomó a haja, a szeme szikkadt zöld, bőrén a vízcseppek héján összegyűlt homokból vannak a szeplői. Izzadtságszagú, de mégis jó, mert a mirigyeiben a nap erejét hozza, dél óta jön Pécsről, stoppal. Miénk vele az utolsó szakasz. Veri az eső az ablakot meg a földeket, szétterülő pocsolya a szélvédőnk pár percen keresztül. Aztán eláll, és már megint kék az ég. A sztrádafeljáró előtt kiugrik, itt már otthon van, Félegyházára beviszik a földijei, menjünk csak tovább, de azért majd térjünk vissza gyakran az Alföldre. Ázzunk szét az esőben, és tapicskoljunk bokáig a langyos pocsolyákban a napon.