A Holdpark epilógusa: érzelmes, egyszerű, nyálas és esetlen, mint egy túlcsordulása miatt ügyetlen blogbejegyzés, amiben minden benne van, mert amit nem ír le, azt is ismerjük, hiszen velünk is pont ugyanez történik mindig, a mi sztorinkat írja ő is, és a szív gyönyörűsége, hogy ki merte így adni. Kitette a svédasztal közepére a cafatos, fáradttá nyiszált szívét, mert egyben van mégis, és benne van az élet. És ha ez a könyv az életem egyik dimenziója, akkor itt valami nagyon jó.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment