Ezek a szürkén olvadó péntekek. Amikor kitalálok valami jót, de borúban nem lehet. Amikor klórízű a víz. Amikor visszapattan a bérházak faláról a nevetés, és a betonra hanyatlik. Amikor egy hétre elegendő pirosat veszek magamra, és nem elég, mert a csontjaim szürkék maradnak mindig.
Miért elengedhetetlen minden jóhoz, amit kitalálok, a napfény? A napfényes éjszaka?
Miért elengedhetetlen minden jóhoz, amit kitalálok, a napfény? A napfényes éjszaka?
No comments:
Post a Comment