Véget ért életem második mindenhétköznapotvégigdolgozós két hete (az első kettő tavalyi), hát, elég régen elindult a kígyó, és csak kúszott, vonszolta a hátán a nagy rombuszokat, és ma eltűnt a farka vége is, felfénylett újra az út homokja.
Életem első olyan csoportja, akiket élveztem. Nem csak a fölsőpolcos intelligencia, hanem az összhang miatt is. Tegnap egyforma színekbe öltöztünk, mind a hatan, piros-fekete-fehérbe. Ezt nem én irányítom, mint a hangulatot, hiszen fáradtságom és frisségem fél perces fáziskéséssel tükrözik, de öltöztetőnőket nem küldtem reggel. Nem én.
És végig tudtam követni, hogyan tanulnak. Hogy lesz a szavaimból valami bennük. Ez valami, kezem rázom, köszönöm. Most azt képzelem, hiányoznak majd.
No comments:
Post a Comment