El lehet köszönni a végtelenbe, ezt meg lehet tenni, és gurulni aztán lefelé pár, nem is olyan végtelennek tűnő percen át, mert gurít az út, hiába akadozna a szembeszélben a kerék, gurulunk a lejtőn, a kanyarokat gondolattal veszem, és aztán az utcánkhoz érünk, és ekkor váltani kell, rányomni a pedálra, mert az utcámban felfelé halad a szembeforgalom, váltok, rányomok a pedálra teljes erőből, mert meg lehet tenni ezt is.
Aztán meg újra vissza.
Aztán meg újra vissza.
No comments:
Post a Comment