Most nem félek annyira a dörgéstől sem, mert beszól a gangról a Quimby, és ez jó, ékszer elmémre. Mert régen ám folyton rádión aktív üvöltés ment ott, de tavaly nyáron egyszerre sok lett itt a fiatal. Például a hangosanköszönős robogós. Juteszembe, a minap voltam egy házibuliban, ahol az első tíz perc végén elsült egy pisztoly, pedig nem Shakespeare írta. Meg újabban mintha nem a sötéttől félnék alvás közben, és pár hónapja kiköltöztek a plafon alatti másfél méteres sávban lakó nyikorgó szellemek is, akik pedig évekig fagyasztották a vérem.
No comments:
Post a Comment