meghallgattatik

Tiszta szerencse, hogy az égi ügynökök füle elől nem tűnhetek el, és meghallották, amikor a negyedik fullextrás alvásból való ébredéskor megállapítottam, hogy máma már nem alszik tovább, sőt, ez az állapot már elég jó dobbantó a fonalak tempós, higgadt gombolyításához, mert azonnal küldtek pár oldal fordítást sürgősséggel, nehogy pihenjek még a hetedik napon is, sőt, már az ötödiken sem. Tiszta szerencse, mert biztos elkapna a tétlenségi depresszió valami strandon vagy moziban, és azt nem szabadna, ugye.

(És tiszta szerencse, hogy szünetet is adott az ég, akkor, amikor én akarom, mert a bajok csak nőttön nőnének tovább. És az senkinek sem kell. Hogy a csajbajok halmozódjanak.)