Három hete nem olvastam, mert a sok nagyfeszültségű osztálytársgyilkolós meg műanyagvarjús horrorterror után nem bírtam visszatérni a téli Lisszabonba a szerencsétlenül járt szerelmes jazz-zongoristához, de azt hiszem, jobb, ha most, hogy a fertőtlenítő meg a pizsamacserélés szaga betekerte magát mindkét orrlyukamba, és ezerrel készülök a jövő heti kemény melóra, ami főként a harmadik világ gyermekeiről fog szólni, a fekete, az arany és a kokaindús kontinensek mindennapjairól, meg arról, hogy a gyermekek hogy szöknek át hozzánk a vén Európába, ahol simán bezárják őket börtönbe (Belgiumban vannak olyan zárt menekülttáborok, ahonnan alig-alig van kijárás, én azt hittem, a Fekete Kolostor után ezt már nem lehet, de lehet, az EU melegágyában is, simán lehet), szóval ebben a hangulatban talán jobb lesz valami üdítőt a fejembe öntenem, pedig elsőre az afrikai gyermekkatona autobiográfiájára csaptam le, szóval visszaszaladok mégis, elhozom Natáliát, mert fölfedeztek Szép Ernőtől egy új, kiadatlan és állítólag világirodalmi szintű regényt, ami egy szép új világirodalom része lehet majd, ha eljön.
No comments:
Post a Comment