Úgy telt el ez a nap, hogy némely órák színesek voltak, némelyek meg semmilyenek, mint egy összegyűrt ajándékcsomagoló cifrái közé szorult fehér szeletkék, csak mindez az emlékezetben.
Kétszer reggelizni, kétszer meghívásban inni, kétszer át a Lánchídon menni, két gyerekkel kezet fogni, kétszer a villamoson megfagyni, kétszer a parádés égre bámulni. Kétszer felkelni, kétszer lefeküdni.
No comments:
Post a Comment