Az óceán partján. Fölülről érkezünk, előbb pillantjuk meg a gps-en a tengert, mint tényleg. A fogaskerekű végállomása nagyra nyitja üvegszáját, a feszületen sirály trónol. Hosszú, csúnya lépcsősoron ereszkedünk alá, megcsinálom életem legrondább tengerparti fényképét: fekete homok a plázs, mellette medence, lakótelep, belógó vadvirág. Egy marokkói stíilusú ház, vidéki csipkefüggöny az ablakon. Fölfelé szép lesz majd: éjfélkor anderseni városrészre tekintünk le, barna makettházikók, homlokzatra szerelt lámpák világítják foltokban az utcát, szépia szűrő mögött papirváros.
A rája csontjai: legyező egy tündérvárosban.
No comments:
Post a Comment