Csokis marlenkát rendelek, fülledt pizzásdobozok felett henyélünk, máris túl későn indulunk. Tréfálózunk, hátha siethetünk még annyira, hogy odaérjünk előbb. Ez nem fog sikerülni, és inni sem fogok.
Megtetszik egy kép a fekete üregablakos, sápadt fal előtti pirosra árnyalt lámpáról, de nincs nálam gép. Sápadt vagyok és lázas, szódák, meglepő társak és karcos hamutartófüst csúszik a torkomon. Érdekel, meg fogok-e halni, miután lebénulok lilán, kormányozom a szájában a kihagyó mássalhangzókat. Fülledt vagyok és ragad rajtam a hőemelkedés, nem akarok aludni holnap reggelig, akkor akarok kába lenni, amikor elszorítják a karom.
Itthon a kádban egy négylábú pók. Sajnálom, fitymálva nézem a tükörből feketén, zölden szikrázó szemmel, szidom, hogy veszíthette el a lábait, mint ahogy az emberek kicsonkolják magukat mások jókedvéből. Magadra vess! és leforrázom, megszüntetem, pedig nem szoktam pókokat ölni, de ennek csak négy lába van, ez egy születési rendellenes, vagy önakaratából kibontakozott mutáns. Miért nem tanulta meg, hogyan kell élni? és már nem is fogja soha?
Megtetszik egy kép a fekete üregablakos, sápadt fal előtti pirosra árnyalt lámpáról, de nincs nálam gép. Sápadt vagyok és lázas, szódák, meglepő társak és karcos hamutartófüst csúszik a torkomon. Érdekel, meg fogok-e halni, miután lebénulok lilán, kormányozom a szájában a kihagyó mássalhangzókat. Fülledt vagyok és ragad rajtam a hőemelkedés, nem akarok aludni holnap reggelig, akkor akarok kába lenni, amikor elszorítják a karom.
Itthon a kádban egy négylábú pók. Sajnálom, fitymálva nézem a tükörből feketén, zölden szikrázó szemmel, szidom, hogy veszíthette el a lábait, mint ahogy az emberek kicsonkolják magukat mások jókedvéből. Magadra vess! és leforrázom, megszüntetem, pedig nem szoktam pókokat ölni, de ennek csak négy lába van, ez egy születési rendellenes, vagy önakaratából kibontakozott mutáns. Miért nem tanulta meg, hogyan kell élni? és már nem is fogja soha?
No comments:
Post a Comment