Lázban ébredek pontban hatkor. Kinyitom a szemem, felkelek. Nem alhatok tovább. Tenni kell valamit. Gondolkozom. Mit várok? Mit szeretnék? Mit nem?
Kimegyek a konyhába. Leápolom a szekrény belét. Belepakolok. Sovány diéta, a cuccok kétharmada repülni fog: gyűlik a bádogtálcán a zsíros műanyagkupac.
Súrolom a padlót, a csempét, mindent, ami fehér és fényes. Amit nem fed a sárga, avas réteg, az már az enyém. Egy merő izomláz vagyok mostmár. Mintha várnék valakit. Nézd, íme, mindezem van, bejöhetsz. Kit? Merő kérdés is vagyok, tényleg.
Van egy lemezjátszóm, azaz lett egy kazettás rádióm és egy lemezjátszóm, Koncz Zsuzsát és Beethovent átlapozom, felteszem a punk kislemezeket, a Toten Hosen átiratokat meg a Sound of the Suburbst, aztán Carl Orff-ot is, az O, Fortuna néha cincog az átellenes szoba mélyén, vagy örömmel üvölt, ilyenkor örülök eléggé, hogy van ez a változás.
Kimegyek a konyhába. Leápolom a szekrény belét. Belepakolok. Sovány diéta, a cuccok kétharmada repülni fog: gyűlik a bádogtálcán a zsíros műanyagkupac.
Súrolom a padlót, a csempét, mindent, ami fehér és fényes. Amit nem fed a sárga, avas réteg, az már az enyém. Egy merő izomláz vagyok mostmár. Mintha várnék valakit. Nézd, íme, mindezem van, bejöhetsz. Kit? Merő kérdés is vagyok, tényleg.
Van egy lemezjátszóm, azaz lett egy kazettás rádióm és egy lemezjátszóm, Koncz Zsuzsát és Beethovent átlapozom, felteszem a punk kislemezeket, a Toten Hosen átiratokat meg a Sound of the Suburbst, aztán Carl Orff-ot is, az O, Fortuna néha cincog az átellenes szoba mélyén, vagy örömmel üvölt, ilyenkor örülök eléggé, hogy van ez a változás.
No comments:
Post a Comment