2008/09/23

szék

A székről lelógó lábban összegyűl a nyirok, a vér. Szétpattintja a vádlii hajszálereket, szilvásgombóccá nyomorodik a lábfej, kifordul a cipőből.

Törökülésben trónolok a szék tetején, mint az oszlopon Simeon, netán teaszertartáson térdeplek, és lelógok minden irányba, vagy feltámasztom a lábam valami asztalra, támlára, falra, kőre.

Íróasztal mögül vagy összeszorított térddel, rövid szoknyában tárgyalni, elegánsan étkezni (oldalhoz szorított könyök, kanalat a szánkhoz, nem a szánkat a kanálhoz!) nem tudok, mezítláb dolgozom, ha van szőnyeg, és húsz percnél tovább. Nem férek a székre sehogysem, és haldokolva csüng alá a lábam. Közelebb akarok lenni a földhöz.

No comments: