Megakadok a Jászain, nézem az utca táncosait. Dobbanó térdek, nyúló nadrágok, óriási, kisámfált sapkák. Kötések, pörgések. Egyszer egy kiscsaj azt mondta igazi nagy kerek szemmel a barátnőjének a négyeshatoson, hogy ő nem is tudja, mi lenne vele, ha nem lenne az utcatánc.
Elgondolkodva nézem őket. Milyen sorrend szerint állnak be a körbe? Egymásra néznek-e, bólintanak-e, mielőtt a könyökükre ereszkednek a fekete burkolaton, vagy csak szemük sarkából nyugtázzák, hogy a másik belépett? És a mutatványok? Tanítják-e szavakkal egymást, barátin mosolyognak-e, vagy veregetnek vállon?
Sohasem éltem így, nem ismerek senkit, aki igen. De ezután büszkébben trappolok a hídon, mert eldöntöm, hogy ami most van, az még csak a kezdet, egy mínuszba süllyedt kezdeti lépcsőfok.
Elgondolkodva nézem őket. Milyen sorrend szerint állnak be a körbe? Egymásra néznek-e, bólintanak-e, mielőtt a könyökükre ereszkednek a fekete burkolaton, vagy csak szemük sarkából nyugtázzák, hogy a másik belépett? És a mutatványok? Tanítják-e szavakkal egymást, barátin mosolyognak-e, vagy veregetnek vállon?
Sohasem éltem így, nem ismerek senkit, aki igen. De ezután büszkébben trappolok a hídon, mert eldöntöm, hogy ami most van, az még csak a kezdet, egy mínuszba süllyedt kezdeti lépcsőfok.
No comments:
Post a Comment