beleegyezik

Két pirula. Nyúlik felém. Melyiket választod? Először? Másodszor? Én meg remegve harapdálom az ajkamat, sírok, nyúlok a telefonhoz, mert nem akarom egyiket sem a nyelőcsövemben, a gyomromban, a véremben és a… sehol. Megfeketedne a vérem, nem lennék többé senki, a jövőm lezuhanna egy aknába a Visegrádi utcán vagy a kék metró mélyén, és annyi lenne, annyi lenne nekem vagy nekünk. Én a harmadik megoldást akarom választani. És a Valaki beleegyezik. A feketéből lassan előtűnnek a fények, bíbor lesz belőle, két forraltbornyi meleg és élet, fél óráig tart, mire újra úgy kapok levegőt, mint régen, a pincérfiú arca örökre a retinámra ég, és élek. Szabad élnem, szabad lennem.

Flesselgetek még ezen pár napot vagy hetet, ezen a lehető legjobb megoldáson.