A sokadik napfényes reggelen végre ráveszem magam, hogy a konyhaszekrény fiókjait is megmunkáljam: csiszolni kell, festeni megint. Nekilátok lecsavarozni a fogantyúkat. Dédapám négyszögletes anyákat használt, megfoghatatlanok. Egyszerre szidom őket, az őst meg a látható és a múltba vesző anyákat, mert kisiklanak a fogómból a négyszögek. Aztán kattanok, pendül bennem a mutató: az óra járása vagy az ellenkezője…? Bocsánatot kérek az dédapámtól meg az anyáktól, és ők, minthogy szóval szólni nem tudnak velem, jelet küldenek: két lyukas húszfilléres az alátét a szögletes vasak alatt, 1941-ből.
2008/10/14
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
jóég, micsoda találat...
Post a Comment