falak

Óriási szágákat lehet leolvasni a lakások a falairól. A szágák a falakba vannak vésve a tapéta alatt, vagy a tégla közé malterozva, vagy tényleg be van falazva oda valaki. Vagy egy nagy szőnyeg lóg ott, ahol titokban ajtó van, de mindenki elfelejti, és évtizedekig nem megy át rajta senki. Van, hogy különválik két ember, és elfelezik a házat középen: sok sor tégla belül, a virágágyásokban pedig drótkerítést feszítenek ki. Megvan a ház meg a közös gyerekek, de kettévágva. Délelőtt itt, délután ott látogatnak. Vagy csak hatalmas előszobák vannak, a kis szobácskák épphogy meghúzódnak az előszobák testén. És sötétbarna minden, ha nem fekete. De a vak asszonynak mindegy. És olyan is van, hogy meghal az, aki a két embert egymás mellé rakta, kidől a fő támfal, de a ház áll, és akkor ez a láthatatlan falemlék szétválasztja ezt a két, szinte idegen embert, akik tényleg nem lépnek át rajta, hanem bekopognak a képzeletbeli ajtón.