mese a hétszínről

A királynő párbajozik, hogy megvédje a két kis védtelent. Vigyázni kell rájuk, össze ne törjön véletlenül az akvárium – mert ha összetörik, elönti a könny az egész kontinenst, és akkor a só kimarja a földet, elhalnak a virágok meg a lédús datolya. Az a jó, ha önfeledten és felelőtlenül úszkálhatnak ezek ketten a felhőtelenségben. A királynő olyankor kitekint az ablakon, elmúlt vadászatokra gondol, és azon bosszankodik, hogy milyen szépen teszi mindenki a dolgát a takaros kertezetben. Jobb kedvében vacsorákat ad.

Aztán van, hogy a királynő duzzog, a halak meg iszkolnának el ketten hét irányba, hétszín szivárványba.

A nagy bölcs is nehezen tudja, mikor melyiknek mit kell mondani, melyiknek kell az üveghegy elgurult cserepe, melyiknek a királyfi arany hajszála, melyiknek csupán a libapásztorlány éneke.