Csillogó füllel veszem a hírt, mert az én lelkemet bizony megpendítették a sivatagi homokszemek akkor, tavaly januárban, zötykölődő 86-osokon és a Bem mozi füstjében.
A vak pusztai pásztor fia a hideg Párizs utcáin növekszik mezítlábas anyja túl nagy télikabátja alatt, a fiatal, sókristályos loboncú anya állandó szökésben a nagynénje, a nyikorgó padlójú szállodai szobák felmosóvödrei és a mindig rohanó nagyszemű tolvajcigány elől, mígnem szülni és születni visszatérnek a végtelen és állandó sivatagba, ahol egyetlen fa árnyéka és a tenger zúgása a bába.
No comments:
Post a Comment