2008/10/26

a tél közeleg, ma még zöld a homály (október vége)

Állok a nyírfa törzsének vetülve, ferde az a nyírfa, ferdék vagyunk mind a ketten, mégsem kívánhatja senki, hogy én tartsam őt, a mázsás törzset. Ha nincs ott az a nyírfa, a térdem talán a földre akar…

…Hallgatom csak inkább, mint nézem a zöldes homályon keresztül, hogy ásnak egy kis gödröt a jobb lábfeje fölé, beleteszik, meglocsolják, elnyomkodják a földet. Hallgatom, és arra gondolok, hat lábbal alant mi van. Hogy meg kéne nézni, hogy tudjuk, mi van, hogy minden rendben-e. Hogy törődhetni így valakivel, hogy nem jöhet közelebb?

Aztán itthon megbeszéljük, hogy erős az, odább van még, hogy beszakad, hogy száraz ott bent a levegő, hogy… szóval hogy minden úgy történik, ahogy kell, nem kell annak elromolnia. És megnézni sem kell.

Legközelebb már tavasz lesz. Hú, addigra hogy megváltozott! Minden!

No comments: