És áldás a beszéd. Beszélni kell, elmondani és meghallgatni, mert fantáziánk szörnyűséges korommal vonja be az eget, bár szívünk szerint tisztább volna a horizont.
(Egy pillanatra elém villant most az egész délután ötkori ég a barázdás, frissen fagyott alföld felett. Fél Magyarország levegőjét beszívtam, ugyanabban a pillanatban megállt az idő a barna Kunságban, megállt a villanyél a markokban, elrémülve egymásra meredtek a falvak lakói a porcukros sütemények felett, fennakadt orrcimpáikban az utolsó őszi légvonat, kirobbantva az újat, felkavarva így a sütikre porzott cukrokat. S kifújtam, megkönnyebbülve én. Itt a vén. A tél.)
No comments:
Post a Comment