kamra

Negyedórás fél-improvizáció: egy kamaszjelenet drámai némaságban valami válásról. Kétszereplős darab, de közben kiszállok, én ebben részt nem veszek, az élet nem így történik, mosolygok és nézek, figyelek még azért, hátha megtetszik valami mégis, de nem, vége, nem mond semmit, de sokat felfed ez a végül monodráma.

Én erről már tanultam régen, levizsgáztam, kipróbáltam magam a színpadon, köszönöm, legyen úgy, hogy hidd el, nem így történnek a dolgok, de nem téphetem a számat néhai tragikából lett rossz kritikusként, kisétálok az előtérbe, itt már égnek a villanyok, ki az utcára, friss, sötét téleleji levegő, leintek egy taxit, elhúzunk. Visszanézek majd azért, hátha, hiszen továbbra is telnek az évek.