szivárványeső

Hatéves vagyok. Beteg. Délelőtt van. Otthon vagyunk, apukám és én. Mindketten a szobánkban szöszmötölünk valami elfeledett nagyon fontossal. Délután megyünk majd a Magyar doktor bácsihoz. Eljön a délután. Színeződik az ég alja. Eső kerekedik. Nem indulunk el mégsem: nyomasztóan szivárványszínűek a felhők. Várhat még egy napot az a betegség.

Mirjam tizenkét éves. Egészséges. A barátaival lófrál. Nézik a szokatlan színű felhőket. A szivárványszínű eső beivódik Mirjam bőre alá, megbetegíti a csontjait. Nem várnak a csernobili hullámok. A sejtek burjánzanak.