A lakótelep olyan kicsi. -ünk, pünk, a lakótelepünk, írnám, ha nem felejteném el, miközben még át sem léptem két lépésemmel. Pici és színes, meg barátságos is. Mint apukám zsebkendői, amik mindig voltak a zsebében. Nagy, színes kockák a szegélyen körben, valamilyen illattal. Lakótelepi mosóporillattal. Ott szaglik mögötte a mosógép, sötétzöld keretes Hajdú, meg a fűtött kád, biztos talaj téli pucérságra. Hogy bírta olyan szagúan tartani a zsebét? Nagy biztonsággal fújtam bele mindig a biztos vaníliaillatú kislánykori taknyomat kislánykoromban. Szóval ilyen a lakótelep is, színes házak körbe-körbe, közepén sötétkék meg zöld kocka, avar szanaszét szórva. Átugrom két lépéssel, sitty-sutty, itt sem vagyok, emlék vagy már, lakótelep, százszor is áthágjak még rajtad decemberi esőkben rohanva.
No comments:
Post a Comment