gyulán

A tűzoltóságon lakunk Gyulán. Jut nekünk egy kis szoba, külön bejárattal. Az udvarra nem látunk be, csak ha nagyot ugrunk a kapu előtt, vagy ha befényképezünk fölötte. Akkor ki tudjuk hozni a látványt a fényképezőgépen. A szobánk túloldaláról pedig halljuk a tűzoltókat, ahogy ügyelnek. Tévéznek, nagyokat röhögnek, úgy ügyelnek a fal másik oldalán. Jó tudni, hogy ott vannak. Fiatalok a tűzoltók, és ha havazik, azonnal kimennek a járdára lapátolni. Nagyokat ordítanak akkor is, örülnek a hajnali hónak. A karácsonyfájuk a bejárat fölött lebeg, a zászló mellett. Jó hecc lehetett felhúzni azt oda, gurguláztak az arany díszgömbök.

Gyulán van világóra. Egy nagy kék gömb, ami a világ nagyvárosai között forog. Minden órához két nagyváros tartozik, mert egyszerre két helyen is lehet tizenkettő: nappal és éjszaka. A legnagyobb városok vannak rézzel föltüntetve az órán, kivéve Gyulát. Gyula nem olyan nagy, húsz perc alatt áthágni. Gyulával szemben az órán Kamcsatka van.

Gyulán sokminden románul is ki van írva. Például a fürdőben, mert sokan jönnek a határon túlról, hogy kiáztassák a csontjaikat. De az étteremben is olvasható az étlap románul, és a boltokban az áru egy része is két nyelven van. Hogy például piper negru, vagyis feketebors.

Karácsonyeste délelőttjén már csak pár bolt van nyitva Gyulán. Többek között az Iparcikk Áruház, ami egy kincsesbánya. Egyig van nyitva 24-én, és ez valahogy minden háziasszonynak eszébe jut. Meg hogy kell még egy fúró, egy serpenyő, némi alufólia. Délben jut eszükbe, mint egy villám, úgy hasít a fejükbe a felismerés az ablakrésen át, és akkor gyorsan szólnak a férjüknek, hogy eriggyen, fél egyre még odaér. A férjek pedig mennek, az asszony biciklijét tolják maguk mellett, mert azon nagyobb a kosár, kényelmesebb a serpenyőnek és az alufóliának. Némelyik föl is ül rá, ha nem akar túlságosan billegni az alufólia a kosárban.

A Vértanúk útjának végén van egy Kőbányai cégéres kocsma. Gyulán a Kőbányaiból is lehet cégér. Itt lehet kapni, negyven forintért decijét, asztali félédes fehér töprengőt és vörös toporgót. Ezt akkor isszák, amikor úgy néz ki, hogy bele kell vágni a dologba végül. Addig inkább csak a töprengőt, nehogy elhamarkodják.

Gyulán szépek a férfiak. A fiatalabbak főleg. Már az is szép, hogy az ember kinyitja a telefonját, és a kijelzőn egy férfinév van. Gyula. Az apám is örül mindig, hogy a számítógépben segít neki Edit, hát én meg ugyanígy örülök Gyulának.

Gyulán az emberek vidámak, és ezt meg is jegyzik egymásról. A fürdőben egy néni nekem is megjegyezte ezt: hallom, hogy dúdolgatunk! Ejh, de vidámak vagyunk! De ezt nem lefittyesztett ajakkal morogta, rosszallóan, mint egy szidást, nem úgy préselte ki magából, hanem szélesre húzott szájjal, szépen ragyogó szemmel. Egy barátságos karlendítés is volt a hangjában, úgy bizony. Nem irigykedett a vidámságra, nem, mert neki is volt sajátja, mint mindenkinek Gyulán.