A kesztyűmbe fojtom a vinnyogásom az ötszáztizenkilencedik oldalon az ötvenkilences villamoson a jelenetnél, amikor Aglaja szerelmes engesztelő ajándékként elküldi a sünt a hercegnek egy dobozban, és nem átall utánakiabálni a rohanó Koljának, hogy vigyázzon, nehogy leejtse.
(Nem mintha én nem szeretnék sünt szerezni hasonló helyzetben, nem csupán azért, hogy megírjam utána… Azonosultam a szereplővel is és az íróval is.)
(Nem mintha én nem szeretnék sünt szerezni hasonló helyzetben, nem csupán azért, hogy megírjam utána… Azonosultam a szereplővel is és az íróval is.)
No comments:
Post a Comment