2008/12/01

korai orosz abszurd

A kesztyűmbe fojtom a vinnyogásom az ötszáztizenkilencedik oldalon az ötvenkilences villamoson a jelenetnél, amikor Aglaja szerelmes engesztelő ajándékként elküldi a sünt a hercegnek egy dobozban, és nem átall utánakiabálni a rohanó Koljának, hogy vigyázzon, nehogy leejtse.

(Nem mintha én nem szeretnék sünt szerezni hasonló helyzetben, nem csupán azért, hogy megírjam utána… Azonosultam a szereplővel is és az íróval is.)

No comments: