Elég volt ahhoz, hogy a Földközi-tengerbe teleportálódjon az uszoda. Sós volt a víz, magasak a sziklák, volt pipám és mint egy gyöngyhalászé, olyan erős tüdőm. Lebegtem és alászálltam, tonhalak elől menekültem, lassú teknőcök páncélját kocogtattam orvul, és nem volt más dolgom, mint játszadozni a vízzel és a gondolattal, hogy este hogy üldögélünk majd kis halászfalunk egyetlen utcáján egy régi gitár hangjaira. Esküszöm, láttam a napot is a felhők mögött.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment