romeltakarít, ás

Csöngetnek. Föl kell pattanni, az álmot otthagyni. Föl kell venni egy pulóvert a lilacsíkos, Tankcsapda-aláírásos pólóra. Nem szabad elszédülni, arccal beleplaccsanni a halom pohárba. Át kell vágni a megragadt füst- és borban ázott narancsszagon. Ki kell nyitni az ajtót, átvenni a levelet a földhivataltól, aláírni itt, ja, és itt, a huszonkettedik sorban. Ez megy. Le kell ülni, vizet kell inni. Megenni egy almát. Egy kefírt ledönteni. A kefír nyitja meg a nap órái számára az utat, elkezdődik az idő. El kell dönteni, hogy sajtosszendvics és tea, majd internet, vagy csak az egyik, csak a másik. Mind a kettő. Le kell vágni egy nagy karéjt tehát, nem szabad úgy tépni, nem vagyunk parasztok (budai úrilány). Közben írni kell, megnézni, hogy mit írtak, írni arra is, linkelni, örülni, megköszönni. Az örülés meghozza az étvágyat, ki kell menni ebédelni, lehetőleg levest. Mégis inkább sült padlizsánt kellene, tehát kell enni krumplipürével (néhai nagyanyám szerint pirével). Hazaérkezéskor látszik, ahogy nyújtogatja az ajtóréseken át a csápjait a bűz. Ki kell szellőztetni, közben mosogatni. Nem férnek a poharak a szárítóra, több turnust kell létrehozni, várni kell. Várás közben le kell húzni a maradék poshadt narancskorongot a wécén, többször ellenőrizni kell, nem dugul-e el. Ki kell önteni három palackból maradék, meg nem ivott fél palack bort (vöröset, sárgát, rozét. A sárga persze fehér). Akkor már el is kell dönteni, a bontatlan hat palackból melyiket kellene levinni a viharsarokba karácsonyozandó. Farsangig elég piám van (törköly is, meg egyéb füves szeszek), nem kell majd venni. Kell még mosogatni, de előbb ágynak kell esni. A telefonokat, nincs mese, ki kell húzni, le kell halkítani. Aztán mégis fel kell kelni. Fel is kell majd mosni. A műanyag palackokat és a sörösdobozokat a szemétből kikotorni (ki dobta bele és miért? Nem kellett volna), kicsorgatni, összetaposni. A szemetet kivinni, a szemetesbe új zacskót tenni. Valami csúfat kell kiválasztani. A tökmaghéjak még vándorolnak, össze kell őket a szemetesbe terelni. A szotyit majd a ligetben a madaraknak kiszórni. Az időt húzni, a billentyűket verni, holnap úgyis korán kell kelni, de előbb a holnapot ki kell ásni. Ehhez a tegnap romjait el kell takarítani. (Közben ki kellene deríteni: a mai nap van-e, vagy csak a tegnap nyúlványa, vakbélféregalagút-e?)