éjjel is

– De te már végeztél, gondolom?
– Hát igen, igen. Én már háttal állok a táblának.
– Mi? Te tanítasz? … Ezekben a ruhákban???
– Aha, nekem ezek a ruháim…
– Mert úgy nézel ki, mint egy –
– Mint egy?…
– Mint egy drogos!

És aztán felbukkant az éjszakában a leendők közül a Nagyon Átható Tekintetű Srác, tudod, az a fajta, aki figyeli minden mozdulatod, az agyadat reflektorozza egyfolytában, én jobban megijedtem, mint ő, de kapcsolt, köszönt szépen, hogy Csókolom, meg aztán, amikor már bezárták a táncteret, hogy Viszlát!, rettenetesen udvariasak voltunk mind a ketten, most mit is tehettünk volna, ilyen hülye meglepetést! Úgyhogy most gyorsan becentrifugázom magam ebbe az új és felelősségteljes, áhított szerepbe.