2009/01/06

polígrafo

Oda nem írtam máma, ahol nem volt rubrika*.

És mindenféle elfordított nyelven, németnek magyarul, magyarnak németül, görögös szóvicceket fabrikálok spanyolból, tükörbe ferdítem az angolt, csúszómászókról értekezem hosszan, dicsérek, osztok linkeket és észt, hát, valóban egy poliglott grafomán bőrét szagolom belülről, de nem nagyokos vagyok, csak lelkes.

*Picit a gyerekkorom végét jelentette, amikor megbizonyosodtam, hogy a rubrikában nincs "l", sehol. A tudatalattimban szerintem még mindig "l" az egyik "r", vagy mindkettő. Szerencsére a gyerekkorom vége, mint égen a csillag, számtalanszor megtörtént, végtelen végű.

3 comments:

Anonymous said...

Akkor én most nőttem fel:o)
Számos hasonló "r"-es szó van, ami a köztudatban "l"-el marad meg. (Persze most egy sem jut eszembe.) Azt hiszem ez a sok csúnya laccsolós néni meg bácsi miatt van.

Anonymous said...

Eszembe jutott egy: a frusztráció is ilyen.

csigabori said...

Flusztláció! Meg a lekrám.