szalagavató

Nem tudtam, hogy lehet jól. Ha tíz éve, körülbelül ezen a héten, így január végén, azt mondja nekem valaki, a valaki a jövőből, aki nincs persze, a folyosón ott az első emeleti lépcsőfordulónál, ahol le lehetett látni az aulára, és ahol én akkor, olyan fél hét lehetett vagy negyed nyolc talán, a kezdés előtt álltam, és a sutba vágtam az egészet, vastagzoknistul, duplaharisnyástul, mindenestül, és a harminckilences, csúszós-nyeklős fehér topán nélkül indultam keringőzni, szóval ha akkor ott megmondja az a valaki, hogy figyelj, te tíz év múlva megtalálod azt a helyet, ahol rockzenére keringőznek majd, jó, a Bed of Rosesra, nyálasnak nyálas, dehát a keringő sem más, mint egy nagy mozgó habostorta, meg az a sok felcsapó érzelem ugye, amikor a lányok a fiúk karján lógnak körbe, és közben láthatod, hogy ezek ezt élvezik, és hangosan éneklik, hogy I wanna lay you down, szóval csak annyit mondott volna tényleg, hogy lesz ilyen, a szívedhez közelebb álló, akkor nem görcsölt volna betonná talán a gyomrom közben, meg utána sem, amikor a gombostűt a fényes blúzba tűzték.