egészen egyedi

Egészen, nem egyszerűen egyedi. Hogy még lehet fokozni ezt is. Hogy van hova.

(Az kéne, hogy a magam hőse lennék, csak úgy, egy könyvben, és az életem pedig maga lenne a semmittevés és a tökély, egészen egyben, és akkor merő szórakozásból izgulnék a hősöm magamon, hogy micsoda csoda kalandokba keveredik, bocsájtja magát, és közben egészen nyugodt lennék, mert nem lenne egy színes fény- és sötétkavalkád a jövőm, és nem kéne elővenni időről időre azt a titokzatos Vomito Negro kazettát (úristen, mi lesz, ha meghal az utolsó magnó?), hogy helyrerázzam az agyam rezonanciáit, meg hogy nem vonzanának az ilyen csodás elemek, mint a fényévek erre vagy arra, a szirének éneke és szeme, meg a fényes mozaikokkal kirakott halálos medencék, az ölembe ejtett tulipánok, az intelligens, a dekadens, az idealista, az önmagát felemésztő tűz, ha kiráz tőle a hideg.)