Jh, aki Jimmy Hendrixről kapta a nevét és valójában fonetikusan írja, csak nem szabad ide leírnom, mert rákeres, és ez lenne a másik találat, szóval nem, mert nem akarom, hogy ezen rágódjon a fél iskola (a mostani és a volt osztálya együtt már a fél iskola, tényleg), sőt, nem is fonetikusan, mert megkeveri azt is, előbb van a jé, aztán az é, és taggel kell írni világoskék tollal, a tagek csak az övéi, úgyhogy a nevét is fölösleges ráírnia a dolgozatra, szóval [jh] a tökös csávó, ébren álmodik egész nap, melegíti a kockás kapucni meg a hátratolt sapka, és folyamatosan születnek körülötte a graffitik, mint egy lassú fagylaltgépből, úgy folynak ki belőle a kövér betűk, csillagok és pontok, terjengenek körben. Neki, ha jól láttam azon a nagyterembeli gyűlésen, van csaja, és péntek délután sört iszik a spanjaival, egy sört meg még egy sört, meg azután is még egyet biztos, és a szünetekben beül a tizedikbe pofázni, meg megígérteti velem, hogy a dolgozatára rajzolt minden egyes tag egy jeggyel jobbat jelent, úgyhogy pont meg is van az ötös, ne is bajlódjak a javítgatással, és az is ő, akire rá kell csuknom az ajtót, hogy mostmár menjen innen, menjen a sajátjába, és akkor már a lányok is unják, szeretlek nagyon, [jh], mondják a lányok, csak húzzál már, és ő még erre sem tágít, hallja ezt, tanárnő, hallom, hallom, és becsukom az ajtót. Csak amikor elkapom a folyosón, hogy [jh], holnap te következel, te hozol szót, akkor ütögeti zavartan a falat és néz félre, és el is felejti a szót másnapra. De pénteken kettőt hoz, és rettentően büszke, mert az egyiket én sem ismerem, a másik meg, bár nem annyira jó, de remekül hangzik, és akkor kihúzza magát. Notify és notwithstanding.
2009/02/15
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment