konzerv

Bekalapálnám azt a bűzlő mondatot két záró jel közé, szerettem volna meg sem hallani, nem tudni, hogy ott van és előmászhat, nem akartam szívni a szagát, szívesen benyomorítottam volna valamibe, ahonnan soha nem bűzlekedhet ki, de a mondat addigra már előmászott, és elő kellett vennem egy másik mondatot, egy kalapácsot ellene, és azzal fejbe kólintani. De még mindig ott van, ott hever kifacsarodottan, én meg ráütöttem, hát erre sem, nyomorék ő magára sem vagyok büszke.