Az a könnyű, amikor nem gondolkodom rajta, amikor úgy teszem, ahogy magától ő tenne, néha megkoccintjuk egymást, én meg a sztori, billenünk egy-két erre-arra, van, hogy csak a szempillámmal emelem, van, hogy a mesemondó hangommal, máskor csakúgy süvít a szél a csípőre tett könyökömön át, és van úgy is, hogy eltervezem, de elodázom a tervet, sőt összetépem, mert szabad, mert belefér, mert az időm végtelen, és csak arra kell figyelnem, hogy a bármi jó legyen és illő, oda és önmagamból illó.
No comments:
Post a Comment