fekszik a földön

Írni akarok a hűvös homlokú földről, az áporodott szagról, ami belőle árad, a füstről, ami körötte gomolyog, az ég kék szeméről, a boglyáról, amit a fején hord, arról, hogy olyan ő, mint a fagyos, a meleg, a sötét és nedves, a száraz és pergő föld, az örvénylő természet maga, írni akarok erről, de nem lehet. Fű, fa, fény, fatörzs, a rigók éneke, a levegő szaga, a földön hasalva a fogunk közé szorított homok, a lapockán heverő égre bámulás. Az állandóan változó dal, amit elgondolok, de megírni meg nem írhatok.