a kamerába

Az Örsön megyek, rámnéz egy kamera, követ, hárman vannak, sárga sál és más föltűnő színek, nézek vissza a kamerába, hogy tényleg engem-e, tényleg engem, ekkor már mosolygok, beállok a sorba, a hátamat veszik, visszanézek, tényleg, kikotrom a pénzt a tárcámból, elveszem a jegyet, bepakolom a jegyet a bérlettokba, be a táskámba, a tárcámat is, fordulok vissza, meg akarom kérdezni, mégis miről van szó, de már nincsenek ott. Nincsenek sehol, a föld nyelte el őket. Rajta vagyok a szalagjukon, valaki engem néz, vág, néz megint valaki más.